Kezdeném is rögtön egy hétvégi tátrai kalandozással. Tulajdonképp ez igazából a Venediger. Mert oda indultunk. Volna. De az időjárás előrejelzés nem volt túl bíztató, így kellett egy B terv. Magas-Tátra lett. Szuperjó ötlet, imádom, sokszor jártam már ott és nem tudom megunni. Úticél a Kriván 2495 m magas csúcsa. (Kriván (wikipedia): A Magas-Tátra főgerincéből kiágazó, a Tátrának mintegy Ny. végváraként tör fel a magasba a Kriván jellegzetes ferde szarvú orma. Jelzett turistaút visz fel rá) Szombat reggel csodás napra ébredtünk Svit városkában a Magas-Tátra (majdnem) lábánál. Igazából még nem tudtam eldönteni túra legyen vagy futás, de biztos ami biztos minimálra pakoltam mert úgyis futás lesz belőle. Előbb-utóbb. 5 L futózsák, szélkabát, hosszú ujjú futófelső, bot, sok víz (nincs menedékház az útvonalon, de még a parkolóban sincs egy nyomorult büfé), kék ízű Hihg5 izotóniás ital, zabszelet, némi pogácsa, gél - qíayavész esetére ha már meghaltam. A többiek kicsit nagyvonalúbbak voltak a pakk összeállításában és a frissítés tekintetében, I például egy 110 L zsákkal vágott neki a hegy megmászásának. Kicsit vicces volt az én minimál pakkom mellette, de hát ki hogyan szereti...
Egy felejtős kávé után, 9 körül indultunk neki a túrának a Tri Studincky parkolóból.
| A csapat (fotó: Csernitzky Ádám) |
A terep hamar emelkedőre váltott, ott volt a mintegy 1200 m szint előttem. De erre készültem, tudtam, ez nem lesz egy easy run. Ahol tudtam, próbáltam bele-bele futni, csak hogy érezzem a törődést. A bot jól jött. Ilyen terepen mindig jól jön. A fenyves hamar törpefenyőkre váltott, majd egyre feljebb haladva a sziklák vették át a főszerepet.
A Kriván azért is cseles csúcs, mert a tetejét már kb. a parkolóból látod és nem akarod elhinni, hogy oda kell felmenni. Pedig igen. Lassan kirajzolódott a végeláthatatlan szerpentín, vagy cikk-cakk ami először a Kis-Krivánra (Maly Kriván), majd a Kriván ormára vezetett. Na, ott már bedurvul a pálya, futást felejtsd el, bot megy vissza a hátizsákba és kézzel-lábbal sziklamászás következtt. Imádtam, végre izgalamassá vált a projekt.
![]() |
| Futópálya - advance level |
Ahogy haladsz felfelé, a sziklák, a hegy előbb-utóbb csak elfogy és egyszercsak a hegy tetején találod magad. Leírhatatlan érzés. Mindig magával ragad, ha egy hegy tetején állhatok. Mintha a világ tetején lennék. Pazar kilátás, alattam a Tátra megannyi völgye, tengerszemek, hegygerincek, minden madártávlatból. Ekkor éled meg, hogy milyen pici vagy mindezekhez képest.
![]() |
| Kriván (2495 m) |
A csúcson volt időm pihenni, türelmesen vártam a többiekre, de hát valahogy csak nem sikerült előkerülniük. Végül elindultam lefelé, csak szembe jönnek valahol. A Kis-Kriván alatt találkoztunk, majd megegyeztünk, hogy elfutok Csorba-tóig és ők majd ott összeszednek kocsival.
No, hát van az úgy, hogy a lefele pontosan olyan lassú, mint a felfele. Oda kell figyelni minden egyes lépésre. No, hát itt is ez volt. Miután a Kis-Kriván alatt elértem az útelágazást, a terep ismét futhatóvá vált, no persze ilyen zerge üzemmódban, kőről-kőre ugrálva. Én ezt mindig nagyon élvezem. A Magistrale-t egy tónál értem el, innen már csak néhány kilóméter volt Csorba-tó. A Magistrale zseniális. Kihívásokkal teli gyönyörű ösvény a Tátra oldalában, nyugat-keleti irányban. Nem tudom megunni. Új erőre kaptam, csak úgy szökeltem Csorba-tóig.
![]() |
| Csorba-tó (1346 m) |
Igaz, utána úgy alakult, hogy a többiek mégsem szedtek össze, mármint, hogy akartak, de van az úgy, hogy te gyorsabban visszaérsz a kocsihoz gyalog, minthogy ők odaérjenek érted. Plussz 10 kili séta kicsi belekocogással, mert a cél-sör után egy uborkás üveggel és némi szuvenírral a kezedben annyira nem egyszerű futni....
![]() |
| Summary |
És csak a statisztika végett:
17 km, 1300 m szint
![]() |
| A Kriván csúcsán (2002) |
És nem ér hangosan röhögni a fényképen!!







