Kriván (2495 m) - ahol már voltam, de mégsem

Először is, ezennel megnyitom a blogom, az 128534-ik futós blogot, de majd igyekszem mindenféle izgalmas beszámolókkal mégiscsak egyedivé tenni.

Kezdeném is rögtön egy hétvégi tátrai kalandozással. Tulajdonképp ez igazából a Venediger. Mert oda indultunk. Volna. De az időjárás előrejelzés nem volt túl bíztató, így kellett egy B terv. Magas-Tátra lett. Szuperjó ötlet, imádom, sokszor jártam már ott és nem tudom megunni. Úticél a Kriván 2495 m magas csúcsa. (Kriván (wikipedia): A Magas-Tátra főgerincéből kiágazó, a Tátrának mintegy Ny. végváraként tör fel a magasba a Kriván jellegzetes ferde szarvú orma. Jelzett turistaút visz fel rá) Szombat reggel csodás napra ébredtünk Svit városkában a Magas-Tátra (majdnem) lábánál. Igazából még nem tudtam eldönteni túra legyen vagy futás, de biztos ami biztos minimálra pakoltam mert úgyis futás lesz belőle. Előbb-utóbb. 5 L futózsák, szélkabát, hosszú ujjú futófelső, bot, sok víz (nincs menedékház az útvonalon, de még a parkolóban sincs egy nyomorult büfé), kék ízű Hihg5 izotóniás ital, zabszelet, némi pogácsa, gél - qíayavész esetére ha már meghaltam. A többiek kicsit nagyvonalúbbak voltak a pakk összeállításában és a frissítés tekintetében, I például egy 110 L zsákkal vágott neki a hegy megmászásának. Kicsit vicces volt az én minimál pakkom mellette, de hát ki hogyan szereti...
Egy felejtős kávé után, 9 körül indultunk neki a túrának a Tri Studincky parkolóból.

A csapat (fotó: Csernitzky Ádám)

Megegyeztünk, megy mindenki a maga tempójában. A patakig együtt is tartottunk, de miután elhúzott melletünk egy csinos fiú szlovák sícsapat, akik szemmel láthatólag egyik nyári erőnléti edzésükre készültek, úgy gondoltam akkor jöjjön nekem is aminek jönnie kell. Végül is edzés van, gyakorolni kell a közelgő újabb kihívásokra.

A terep hamar emelkedőre váltott, ott volt a mintegy 1200 m szint előttem. De erre készültem, tudtam, ez nem lesz egy easy run. Ahol tudtam, próbáltam bele-bele futni, csak hogy érezzem a törődést. A bot jól jött. Ilyen terepen mindig jól jön. A fenyves hamar törpefenyőkre váltott, majd egyre feljebb haladva a sziklák vették át a főszerepet.  

A Kriván azért is cseles csúcs, mert a tetejét már kb. a parkolóból látod és nem akarod elhinni, hogy oda kell felmenni. Pedig igen. Lassan kirajzolódott a végeláthatatlan szerpentín, vagy cikk-cakk ami először a Kis-Krivánra (Maly Kriván), majd a Kriván ormára vezetett. Na, ott már bedurvul a pálya, futást felejtsd el, bot megy vissza a hátizsákba és kézzel-lábbal sziklamászás következtt. Imádtam, végre izgalamassá vált a projekt.

Futópálya - advance level

Ahogy haladsz felfelé, a sziklák, a hegy előbb-utóbb csak elfogy és egyszercsak a hegy tetején találod magad. Leírhatatlan érzés. Mindig magával ragad, ha egy hegy tetején állhatok. Mintha a világ tetején lennék. Pazar kilátás, alattam a Tátra megannyi völgye, tengerszemek, hegygerincek, minden madártávlatból. Ekkor éled meg, hogy milyen pici vagy mindezekhez képest.

Kriván (2495 m)

A csúcson volt időm pihenni, türelmesen vártam a többiekre, de hát valahogy csak nem sikerült előkerülniük. Végül elindultam lefelé, csak szembe jönnek valahol. A Kis-Kriván alatt találkoztunk, majd megegyeztünk, hogy elfutok Csorba-tóig és ők majd ott összeszednek kocsival.

No, hát van az úgy, hogy a lefele pontosan olyan lassú, mint a felfele. Oda kell figyelni minden egyes lépésre. No, hát itt is ez volt. Miután a Kis-Kriván alatt elértem az útelágazást, a terep ismét futhatóvá vált, no persze ilyen zerge üzemmódban, kőről-kőre ugrálva. Én ezt mindig nagyon élvezem. A Magistrale-t egy tónál értem el, innen már csak néhány kilóméter volt Csorba-tó. A Magistrale zseniális. Kihívásokkal teli gyönyörű ösvény a Tátra oldalában, nyugat-keleti irányban. Nem tudom megunni. Új erőre kaptam, csak úgy szökeltem Csorba-tóig.

Csorba-tó (1346 m)

Csorba-tónál várt a giga-vursli, meg a zsibvásár és no persze a jól megérdemelt frissítés. Összefoglalva, zseniális futás volt sziklamászással fűszerezve, imádtam végig és csak ajánlani tudom. Igazi fun-run.
Igaz, utána úgy alakult, hogy a többiek mégsem szedtek össze, mármint, hogy akartak, de van az úgy, hogy te gyorsabban visszaérsz a kocsihoz gyalog, minthogy ők odaérjenek érted. Plussz 10 kili séta kicsi belekocogással, mert a cél-sör után egy uborkás üveggel és némi szuvenírral a kezedben annyira nem egyszerű futni....

Summary

És csak a statisztika végett:
17 km, 1300 m szint

A Kriván csúcsán (2002)

Azt mondják, voltam én már a Krivánon. De ez kizárt, mert nem emlékszem rá. Pedig fényképes bizonyíték is van róla. A keresztet azóta ugyan lecserélték... már nem volt trendi a régi...
És nem ér hangosan röhögni a fényképen!!